Dobókocka

Már akkor megtetszettem neki, amikor először meglátott. A Gőtében. Amikor úgy mutatták be, mint a barátnőm új barátját. 

Hogy amíg a barátnőmmel járt, sokat gondolt rám.

Hogy azért akart összehozni a legjobb barátjával, hogy tabu legyek végre számára.

Hogy amikor először találkoztunk csak ketten, végig mondogatnia kellett magába, hogy ne másszon rám.

Hogy örül, hogy átjött, hogy itt lehet.

Hogy azóta kíván, mióta meglátott. Hogy imádja ahogy nyögök.

Szép-szép. Csak el kellene hinni.

Ha szakítunk, én vagy a k***a.

 Ha újra beszélünk, és szóba kerül, hogy mi lenne, ha összejönnék egy sráccal a koliból, én vagyok a k***a.

Ha te akarsz rám mászni, mert tudod, hogy ha a barátnődet sikerül is megfektetned, nem lesz olyan mint velem.

Mert ezek után még a te barátnőd közli, ha másszak le rólad.

Ismerhetnél, dacos vagyok. Ha akarok, leszek én a k***a.

De nem a tiéd.

Szeretnék reggel biciklire ülni, betekerni dolgozni. Munka után kitekerni Gencsre, a kereszthez. Kifeküdni a fűbe, mindentől távol, olvasgatni, gondolkozni, szakdolgozni. A naplementével a hátam mögött hazabicajozni. 

Eltűnni a világ elől.

Csak az fél attól, hogy megcsalod, aki téged is megcsalt. 

Persze utólag az is felmerül, hogy ha én nem vettem észre, ő észre vette volna-e.  

Csütörtökön jöttem vissza Pestre, Feri várt az állomáson. Söröztünk, pálinkáztunk. Szegényre életem összes kis szarságát rázúdítottam. Órákon át beszélgettünk, aztán a fürdőben is ültünk egy órát. Megkérdezte, alhat-e mellettem. Persze. Egész éjjel át voltam ölelve. Pénteken filmeztünk, egész nap pizsiben voltunk. Aztán este szaktársas kocsmázás. Luca barátjának a bemutatása, Feri kalandjának a megtekintése. Aztán Feri megint nálam aludt. Megint mellettem, és egész éjjel átölelt. Közben végig Luca szavai jártak a fejemben: egy semmilyen kapcsolat is jobb, mint egy szar kapcsolat. 

És itt van Feri. Aranyos, kedves. Rajzol, érdekli a zene, a művészet, a színház. Olvasni is szeret. Még én is érdeklem. Ő sem akar mást, csak hogy valakivel néha együtt tölthesse az éjszakát. És nekem nem kell. Menekültem már kapcsolatba. Most meg akarok tanulni egyedül lenni, senkihez sem tartozni, senkitől sem függeni.

És rohadtul élvezem!

Ott ültünk a kávézóban. Soha nem találkoztunk, csak egy valami kötött össze minket: közös volt a volt barátunk.

Ugyan azokat a sztorikat mesélte. Ugyan azokon vesztek össze. Ugyan úgy egy szívtelen dög volt, mikor kidobta. Ugyan úgy próbálta magát visszakönyörögni, közben meg elmondtam mindennek. Csak ő ki merte mondani: már nem szeretlek! Kapott is érte egy fal adja a másikat pofont.

Azért tudott olyat is mondani, amin meglepődtem. Míg én Svájcban voltam, ő egy bizonyos Vikivel találkozgatott. Sőt, szeptember első hétvégéin is, amikor hazajött. És nem a lányok adták meg neki a számukat, ő kérte el az össze barátja batárnőjének a számát. Több mint 2 hónap együttlét, 1 hónap együttlakás után is csak lakótárs néven futottam. 

És szakítás után még én voltam a szemét.  Mert én hazudtam 16 hónapig. Igazán kedvem lenne pofánvágni. Csak ő, a nagy lovag, aki soha nem ütne meg egy lányt, minden gond nélkül visszaütne. 

Szegény új barátnője.

- Feri üdvözöl.

- Milyen Feri.

- Tudod, Feri. A punk szaktársunk Feri.

- És miért is?

- Ja, csak tegnap dumáltunk, mint egy hete minden este, és mondtam neki, hogy ma veled jövök korizni.

- Ti mióta dumáltok?

- Mióta Intim tornán rájöttünk, hogy az elmúlt 2 évben nem is beszéltünk egymással, és hogy bírjuk egymást.

- Ja, azt hallottam, hogy koncerten összemelegedtetek.

- Igen? Én nem is tudtam... 

Az első percei szuperek. Simi, ölelés. És a felismerés: elmúlt az órákig tartó pillanat, amit csak én képzeltem. 4 óra alvás. Zh, nem a minimumkérdésekből. A barátnőim fele elfelejtette. A karácsonyi nem ajándékozást összekeverték a születésnapi ajándékozással. Egy forró csoki F-fel. Aztán itthon csöpögős, romantikus film egy bödön fagyival és egy tábla csokival. Kipakoltam minden cuccomat a régi szobámból és leadtam a kártyámat, ezzel teljesen vége. Aztán a telefonálás anyuval :) Újabban imádom. Amiket mesélni tud, sose gondoltam bele, hogy anyu valaha apu előtt pasizott. És kit biztatna az anyukája, hogy szedje fel (akár csak egy éjszakára is) a volt barátja egyik haverját?! Azt hiszem karácsonykor leülök vele egy nagy csajos dumálásra...

Nem tudom, mióta nem vágytam ennyire haza. A szobámba, a városba, a családomhoz.

Blaha, Astoria, Blaha. Sör, pálinka, bor. Sorban állás, 3 srác. Ruhatár. Vegyünk Intim tornás felsőt! Újra a 3 srác. Zene, tánc, ölelések, mosolyok. Az érzés, hogy mi ott együtt... Aztán hazajönni, még órákig beszélgetni :)

A szürke falak között enyém a világ. Ha beszélgetni még van kedved, főzök egy kávét nekem s neked. Angyal lenn a pokolban szárnyakért áll sorba. Senki sem tudja, hogy mi lesz, senki sem érti, hogy miért lett, így ahogy van és nem tudjuk mit kéne tenni ilyenkor. Senki sem tudta, hogy mit gondol, senki sem tudta, hogy miért nem szól, senki sem tudta, hogy hol táncol. Az ami volt, eltűnt rég, ez már nem az a jellemkép. 

Ha kurvának akarsz látni, akkor az leszek. Csak neked, a te kedvedért. Aztán felejts el.

Régen még nem volt ő Isten. Most lett csak, pár hónapja. megtalálta a nyájat, akik isszák a szavát, és vakon követik. Jó dolog hinni Istenben. Hinni, hogy igaza van. Biztos, Isten, hiszen megadtam neki esélyt, hogy összetörtje a szívemet. És ő meg is tette. De, tudjátok, ő nem Isten. Én ismer(t)em. Ő is csak áldozat. Bármi történik, Ő az áldozat. Isten nem alkalmazna lelki terrort soha! És ti vakon követitek, egész nap őt keresitek. A hit fontos, de nem mindegy, miben hiszel. Egy hazugnak nem szabadna hinni. És igen, Isten pár nappal szabadulása után, maga mellé vette egy követőjét. A lelki társát, akivel jó a lépcsőn ücsörögni. 

 És a vallási fanatikusok között élek én, az ateista. Szerintem Isten bassza meg!